Mi is a Graffiti??
A Graffiti (görög eredetü, de Amerikából származó fogalom, melynek eredeti jelentése: feliratok) legjellemzöbb elöfordulási helye a köztereken lévő falfelület. Szöveges formái a halandzsaszerű, de sok esetben aforisztikus feliratok, amik lehetnek versszerűek is. A szövegeken kívül jellemzőek a rajzok is. Szórófestékkel készült válfaja a tag. Falfirkák leletei az ókor óta ismertek.
Divatjelenségként nyugati világban az 1960-as években terjedt el.
Vannak név szerint ismert alkotói is. Legnevezetesebb Keith Haring, de legtöbbjük – ahogy Magyarországon is – névtelenül, illetve illegálisan tevékenykedik. A falfirkák gyűjtésének kezdeményezője Brassaï volt, a párizsi gyerekek falfirkáiról készített fotóalbumot.
A graffiti, mint undergound müvészeti ág
A graffiti (az amerikai angolba olasz közvetítéssel érkezett jövevényszó, egyes száma: graffito) bármilyen köz- , vagy magántulajdonba/-ra karcolt, vésett, festett vagy más módon készített rajz vagy írás. A graffitit sok ember elítéli és vandalizmusnak tekinti, mivel csekély mértékben hordoz művészi értéket (esetleg a leendő művész vázlatfüzetének tekinthető), másrészt a magántulajdon durva megsértését jelenti.
Eszközeik
A graffitisek kiszolgálására külön iparág jött létre. Számos cég csak a writerek kellékeit gyártja.
Fogalmak a graffitihez
A falfirka vagy graffiti pszichologiája
A vendégeink, ha otthonunkba látogatnak, tiszteletben tartják házigazdai minőségünket. A birtokunk határát is tisztelik, annak ellenére, hogy azokat nehéz megsérteni, hiszen az valamilyen jelkép, mint valóságos korlát. A tehetősebbek védekeznek őrökkel, zárt láncú televíziós rendszerrel, riasztóberendezéssel vagy kutyákkal.
Ez be is válik, de időnként mágnesként is hat az urbánus kirekesztettek, azaz a bűnbandák számára. A bűnbandáknak - főleg az Egyesült Államokban tevékenykedőknek - is megvan a maguk territóriuma, de számukra nem a személyes, hanem a bandák által uralt felségterületek fontossága számít. Mivel ezek nem hivatalosan elismert területek keményebben kell védeni, mint a többi, a társadalmi normák alapján kimért birtokokat. Ahhoz, hogy a védelem hatékony lehessen, a riválisokkal egyértelműen tudatni kell a határokat, hogy tudják, mikor lépnek tiltott területre. Az állatok ezt úgy valósítják meg, hogy az uralmuk alatt lévő területen járőrözésük során szagnyomokat hagynak maguk után. Az ember vizuális alkat, s az általa uralt territóriumokat inkább látható nyomokkal kell megjelölni.
A lakás, vagy a háztulajdonosok jele: névtáblával ellátott kapu vagy bejárati ajtó. Ahol rivalizáló bandák róják az utcákat, ott drasztikusabb jelekre van szükség. Ez a jelenség a legszembetűnőbb az amerikai nagyvárosok utcáin, ahonnét a legújabb kori graffiti is származik. A bandatagok testét tetoválás díszíti.
Ha a városi környezet túlságosan is szürkévé válik, a lakói fellázadnak, és formabontó, egyedi territoriális, dekorációs megoldásokhoz folyamodnak. A bandák uralta, lelakott városrészeken a házak falait "szinte a graffitik tartják össze". Némelyik pusztán dekoráció, míg mások valamely bandát jelentik, illetve felségterületük határait jelzik. A rivális bandák néha megpróbálják eltüntetni ezeket a jeleket. Az eredménye a bandaháború.
A bandatagok állandóan nincsenek jelen, de névjegyüket gondosan elhelyezik az összes felelhető és állandó területre. Erre a célra leggyakrabban festékszóró sprayt használnak. Az alvilági fiatalok társadalmi életének fontos részét képezik a graffitik.
Kettőféle graffiti "művész" készíti őket: a díszítő festők, akik kedvtelésből készítik hatalmas freskóikat; a bomberek, akik bármerre járnak otthagyják graffitis névjelüket vagy throw-upjukat. Ezzel jelzik a világnak, hogy itt jártam.
Az utókornak kell megtalálnia módját, hogy miként lehet megőrizni a városi létnek az értékes részét. Hogyan lehet megszabadulni a káros velejáróktól? A titok nyitja, hogy a város központját kell szellemileg olyan üdítővé és szórakoztatóvá tenni, hogy az emberekből ne a destruktív, hanem a kreatív reakciókat váltsa ki. A várostervezés során bőven kínálkozik alkalom a vad, extravagáns ötletek kidolgozására, ám ezek szinte sohasem jutnak el a megvalósítás szintjéig. A döntéshozók valamilyen érthetetlen okból, ezeket a szívderítő jellegeket a mindennapi utcaképben képtelenek megvalósítani. Az emberek reakciója ellenére egyetlen illetékes sem veszi tudomásul, hogy ezek mennyire hatással vannak az emberekre.
A környezet megváltoztatásának az igénye
A világ más részein a graffitis csapatok órákat töltenek azzal, hogy a sivár gettófalakat vidám színekkel és ábrákkal tegyék elviselhetőbbé. Sok esetben a végeredmény hatalmas absztrakt képzőművészeti alkotásokra hasonlít. Az emberek többsége mégis inkább bosszankodik és nem értik, hogy az embernek játékos ötletességgel kell díszítenie a világot, amelyben él. A graffitiművészeket egyszerűen vandálnak minősítik és visszasírják a sivárságot. Az embernek elvileg megvan minden adottsága ahhoz, hogy a nagyvárosi élettérben jól érezzék magukat. Ha nem feledkeznénk meg arról, hogy az evolúciónak még nem volt meg az ideje módosítani a törzsi vadászó jellegen, ami fajunkra annyira jellemző, akkor nyugodtan élveznénk a város stimuláló hatását. Ha várost megpróbálnánk hozzáilleszteni az ember alaptermészetéhez, és nem az embert akarnánk rákényszeríteni, hogy alkalmazkodjon a városhoz, akkor semmi sem lehetne lehetetlen. Valódi helyi közösségekben élhetnénk, amelyeknek meglenne a maga sajátos jellege és egytől egyig hozzáférhetnénk azokhoz a nagyobb központi létesítményekhez, amelyek a polgárok kikapcsolódásáról és feltöltődéséről gondoskodnak. Ehhez újra kellene tervezni a városainkat. Mostanáig véletlenszerűen növekedtek. Ha el akarjuk kerülni az előttünk élt hatalmas civilizációk sorsát, akkor a 21. században meg kell ennek a kihívásnak felelni.
"Forditott" graffiti ("reverse graffiti")
Létezik a graffitinek nem a felületre való felfestéssel, hanem a felület megtisztításával való előállítása is, amit angolul „reverse graffiti”-nek neveznek. Ebben az esetben az alkotó általában a felületen lévő piszokréteget távolítja el, és így állítja elő a rajzát.